Az utólsó Busz

Éva tíz éve ugyanazt az életet éli. Késő estig dolgozik, majd minden éjjel ugyanazzal az utolsó busszal indul haza. A huszonhármas járat mindig pontosan érkezik, és a volánnál mindig ugyanaz a sofőr, János ül.

Egy régi fénykép azonban felborítja a megszokott rendet. Éva rádöbben, hogy János tíz év alatt egyetlen napot sem öregedett. Ahogy válaszokat keres, lassan az is kiderül, hogy talán nem a busz rejti a legnagyobb titkot, hanem az a múlt, amelyet Éva tíz évvel korábban maga mögött hagyott.

Az utolsó busz misztikus történet elveszett álmokról, elakadt életekről és arról, hogy néha a leghosszabb út vezet vissza önmagunkhoz.  

Az utolsó Busz története

Éva harmincnyolc éves, és az élete hosszú ideje ugyanabban a ritmusban telik. Késő estig dolgozik egy iroda tizenkilencedik emeletén, majd éjfél után tíz perccel felszáll a huszonhármas buszra. Mindig ugyanabban a megállóban. Mindig ugyanabban az időben. És a volán mögött mindig ugyanaz a férfi ül: János.

Tíz éve tart ez így.

Éva számára ebben nincs semmi különös. A munka kitölti a napjait, a busz hazaviszi, másnap pedig minden kezdődik elölről. Azt sem kérdezi már magától, miért ő marad mindig utolsónak az irodában, vagy miért nincs igazán semmi és senki, aki hazavárná. A biztonságos, kiszámítható élet lassan rutinná vált — a rutin pedig szinte észrevétlenül elfoglalta az élet helyét.

Egy régi fénykép azonban megtöri ezt a rendet. A tíz évvel korábbi felvételen Éva saját fiatal arcát látja — és a háttérben Jánost. Pontosan olyannak, amilyen ma.

A felismerés nyugtalanító kérdéseket indít el benne. Ki ez a férfi? Miért nem változott semmit tíz év alatt? És miért nincs nyoma annak a járatnak, amelyet Éva minden éjjel használ?

A válaszok keresése egyre különösebb világba vezeti. Éva lassan ráébred, hogy a huszonhármas nem egyszerű éjszakai járat, és utasai sem véletlenül kerülnek rá. Olyan emberek utaznak rajta, akik valahol elakadtak. Egy veszteségben. Egy elmulasztott döntésben. Egy fájdalomban, amelyet nem tudtak elengedni. A busz nem bünteti őket: menedéket ad nekik addig, amíg készen nem állnak arra, hogy ismét elinduljanak.

És Évának lassan fel kell tennie a legnehezebb kérdést:

vajon ő miért utazik rajta?

Tíz évvel korábban még egészen más ember volt. Festett, álmai voltak, szerelmes volt, és egy másfajta élet lehetősége állt előtte. Aztán édesanyja betegsége, Dávid elvesztése és a félelem lassan más irányba terelte. Éva a biztosat választotta. Félretette az ecseteit, lemondott az álmairól, és olyan életet épített magának, amelyben ugyan kevés volt a kockázat — de lassan az érzés is egyre kevesebb lett.

A különös éjszakai utazások során Éva egyre közelebb kerül ahhoz az emberhez, akit tíz évvel korábban valahol elveszített: önmagához.

János pedig nem mondja meg neki, merre kell mennie. Csak vezeti addig, amíg Éva maga nem lesz képes felismerni, hogy van választása. Hogy a múltat nem tudja megváltoztatni, de nem kell örökké benne maradnia. És hogy egyszer elérkezik az a pillanat, amikor már nem az a kérdés, melyik busz viszi haza — hanem az, hogy képes-e végre leszállni róla.

Az utolsó busz misztikus, ugyanakkor nagyon emberi történet veszteségről, félelemről, eltemetett álmokról és újrakezdésről. Arról, hogy néha éveken át azt hisszük, haladunk, miközben valójában ugyanazt az utat járjuk újra és újra.

És arról, hogy talán soha nincs túl késő ahhoz, hogy egyszer ne szálljunk fel többé — hanem elinduljunk a saját utunkon. ❤️

Hol kapható?

Az utolsó Busz több online könyváruházban is elérhető.
Válaszd ki, melyik könyváruházból szeretnéd megvásárolni.

Kobo - Az utolsó Busz

Apple Books - Az utolsó Busz

Bookline - Az utolsó Busz

Libri - Az utolsó Busz

Líra - Az utolsó Busz

DiBook - Az utolsó Busz