Rólam

Üdvözöllek a történeteim világában!

Bedő Éva vagyok. Írok.

Tulajdonképpen szinte mindig is írtam.

Már az iskolapadban is ott volt mellettem az írás. Hol egy bonyolult verselemzés formájában, hol egy mesében, amely egyszer csak megszületett a füzetlapokon. Fiatalon két hónapot töltöttem Németországban egy nem éppen sikeres babysitterkedésnek indult kaland során – abból az időből pedig versek maradtak velem.

Aztán jöttek a mesék. Később a regények. És egyszer csak azt vettem észre, hogy a történetek nem fogynak el.

Sok könyvem alapötlete hosszú évekkel ezelőtt született. Némelyik türelmesen várta, hogy elérkezzen az ideje, másik újra és újra előkerült, jelezve, hogy még dolgom van vele. Közben pedig zajlott az élet, és az írásnak osztoznia kellett minden mással az időmön.

A férjem már nagyon régóta mondogatja, hogy egyszer végre hagyjak minden mást, és foglalkozzak csak az írással.

Azt hiszem, most érkezett el ez az "egyszer".

Mostanra érett meg bennem az elhatározás, hogy minden szabad percemet annak adjam, ami egész életemben elkísért: a történeteknek.

És valami különös történik.

Ahogy egy-egy régen bennem élő regényt befejezek és véglegesítek, nem ürességet érzek utána. Éppen ellenkezőleg. Mintha azzal, hogy egy történetet útjára engedek, helyet adnék egy következőnek. Új szereplők érkeznek, új világok nyílnak ki, új történetek kérnek helyet maguknak.

Talán ezért sem tudnám egyetlen műfajjal meghatározni magam.

Írok nőkről és férfiakról, családokról, szerelemről, veszteségről és újrakezdésről. Írok meséket és különös történeteket, elmerülök más korokban és más világokban. És vannak könyveim, amelyek egészen másképpen érkeztek hozzám – olyan gondolatokat és tanításokat őriznek, amelyeknél sokkal inkább érzem magam lejegyzőnek, mint szerzőnek.

Mindegyik más.

Mégis mindegyikben ott vagyok valahol én is.

Ezen az oldalon szeretném egy helyre gyűjteni mindazt, ami eddig megszületett, és mindazt, ami ezután fog. Könyveket, meséket, történeteket – és talán egy kicsit azt az utat is, amelyet közben én magam járok.

Mert most, amikor sorra engedem útjukra azokat a történeteket, amelyek közül néhány évek óta várt bennem, egyre erősebben érzek valamit:

mintha most teljesedne ki az életem.

Ha pedig valamelyik könyvemben találsz egy szereplőt, egy gondolatot, egy mondatot vagy csak egy érzést, amely egy pillanatra megállít, akkor a történet már nemcsak az enyém.

Onnantól egy kicsit a tiéd is.

Örülök, hogy itt vagy.

Bedő Éva